Valahol Európában : A staub

. Apukám, az eleje a legjobb,
Akkor édes a dohány.
A csajom is egy spanglival, ha megdob...
- Nincs is nő itt, ne dumálj! -
Volt egy csaj, az mindenkivel elment...
- De csak téged szeretett! -
A nők csaj bajba keverik az embert,
Tudok róla eleget.

R. A staub!
Passzold már nekem!
Ó, passzold gyorsan!
Egy slukk is elég,
S már érzem, hogy létezem,
Érzem, hogy jól van.
Ó, egy jó cigiért
Tiéd az életem.
Élve, vagy holtan
Ég a tüdőm,
De mindig élvezem.
Ó, minden jól van.
A csikket azért
Na, add nekem!

2. Egy trafik volt az első nagyobb buktánk,
Bárcsak lenne az enyém!
Felnyomtuk, de másnapra már tudták
Be is vartak, öcsikém.
Néha, ha már végképp sz*r az élet,
Csak szívd a staubot, és úgy kibírod!
A paklidat, ha ráfröccsen a véred,
Lenyúlja majd a haverod.

R., instr., R.

. Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj,
Egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el,
Hogy mégse adjuk fel.
Mert a jó, a rossz csak szó.
Olyan, ami sokszor változó,
De egy ismerős hang az megmarad,
Máris érzed, hogy védve vagy,
A dal egy biztos hely.

2. A zene az kell, mert körülölel,
És nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít,
Bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más,
Különös és sokfajta szokás,
De hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák.

3. Míg van, aki csak néz, és van, aki beszél,
És van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van, aki csak árva és sose volt jó.

R. Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.
A zene is csak ettől igaz,
És a dal csak így lesz szép.

4. Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
És van, aki majd játszik, és sose nő fel,
De van, aki majd ír, és lesz, aki zenél,
És van, aki bátran és okosan él.

R., 3., R.
Így lesz szép.
A zene az kell, nem adunk fel,
Hogy ritmus vagy jel, csak ne vesszük most el!
Zene az kell, mert körülölel,
Ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép.

Az az éj volt mindennek a vége,
Éreztem, hogy szeretem.
Térden állva a szívemet kérte,
Maga volt a szerelem.
Testem már a karjaiba omlott,
Áradt benne az erő.
Viharos és fényes csoda volt ott,
Ö a legjobb szerető!
És talán ha végre egyszer jönne egy levél...
Így a csillagokban olvasok csak én...
Te lehetsz a vigasz a magányban,
Gyere, mondd a nevemet!
Közben lágyan átfogod a vállam,
Érzed már, hogy remegek,
És ha megtalál ma újra az az érzés,
Én mindent, mindent feladok!
Lánggal ég és örvénylik a testem,
Legyünk végre szabadok!
És talán ha végre egyszer jönne egy levél...
Így a csillagokban olvasok csak én...

A por olvad az arcán
Fekszik az úton
Szája kitátva
Hátha csak alszik

A szél megsimogatja
Sebek a testén
Nem szalad el már
Annyira fáradt

A por olvad az arcán
Fekszik az úton
Nincs neki vétke
Hátha csak alszik

Az ég tán befogadja
Ad neki inget
Ad neki enni
Jó helye lesz már

Föld anya, Ég anya szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni
Föld anya, Ég anya szánd meg a gyerekedet, ó
Nem akarok többet kérni

Jókora vár, vagy palota talán
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó
Csak egy kis helyet adj, mert közeleg a fagy meg a tél
És minden vándor fél!

Föld anya, Ég anya szólj, hogy hova megy az út
Nem akarok eltévedni
Föld anya, Ég anya, szánd meg a gyerekedet, ó
Mikor kapok végre enni

Mázsa kenyér, hogy eleget egyél
Bőr a cipő, hogy meleg az a fő
És egy szénakazal, majd szépen betakar
Ami kell, s ha megvan, ébressz fel!

Föld anya, Ég anya szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni
Lesz kaja, lesz hova, lesz csoda, teli a fazék
Meleget se kell majd kérni

Jókora vár, vagy palota talán
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó
Inkább semmi se kell, csak ne kapjanak el soha már!
És lenne mindig nyár...

Lángtenger felcsap az égre, nem lesz most már soha vége
Vízben, sárban, tűzben elégve
Pincékben bújni, remegni, túlélni, szülni, temetni
Napról-napra földre térdepelni

Elhullik mind, aki gyenge, nem számít már kegyelemre
Bújni, félni, fázni egyre, legalább ha reményünk lenne
Házat, földet dúlnak egyre, nincs már semmi
És csak véletlen, hogy élünk még

Tolvajtól senki se véd meg, felgyújtott otthonok égnek
Mindenütt csak ellenség, mindenki ellenség
Sírásunk felcsap az égre, nem lesz most már soha vége

Bújni, félni, fázni egyre, legalább ha reményünk lenne
Házat, földet dúlnak egyre, elpusztult minden
És csak véletlen, hogy nem haltunk meg még...

Kiköptél minket aztán kész
Szívünkhöz tartják most a kést
Esélyünk nem volt semmi
Hagytál így elveszni,
Hát, ha tetszik, akkor NÉZD!

Nem adtál ingyen semmit még
Fizettünk százszor mindenért
Hazudtál szóval, tettel
Mondtad jobb lesz egyszer
Miért hagytál el? Semmi nem lesz,
Ez már itt a vég!

GYERE, NÉZD, hogy kész a sorsunk nincs több szó!
GYERE, NÉZD, ahogy elvérzünk ooohh!
GYERE, NÉZD milyen óriás lett az ellenség!
GYERE, NÉZD ilyet nem, láttál még!

Nem segítettél!

Kilöktél és cserbenhagytál!
Ha vártunk mindig elbújtál!
Hazudtál szóval, tettel
Mondtad jobb lesz egyszer
Miért hagytál el? Semmi nincs
Csak szégyen és halál!

GYERE, NÉZD, hogy kész a sorsunk nincs több szó!
GYERE, NÉZD, ahogy elvérzünk ooohh!
GYERE, NÉZD milyen óriás lett az ellenség!
GYERE, NÉZD ilyet nem, láttál még!

Itt van, itt van, én mindent megpróbáltam!
Így van, így van, csodát még nem láttam,
Mégis egyszer szólhatnál,
Ó csak egyszer szólhatnál: ELÉG!

Miért van, miért van? Kilöktél, cserbenhagytál,
Így van, így van! Hazudtál és csaltál
Mégis egyszer szólhatnál,
Ó csak egyszer szólhatnál: ELÉG!

Miért van, miért van, én mindent megpróbáltam!
Így van, így van, csodát még nem láttam,
Mégis egyszer szólhatnál,
Ó csak egyszer szólhatnál: ELÉG!

Eltaszítottál, cserbenhagytál,
Ha hívtunk téged, mindig elbújtál,
Akkor itt az életünk, hát vedd el!
Azt hazudtad jobb lesz egyszer,
Jobban élhet majd az ember,
De semmi nincs
Csak szégyen és halááááááááááál!

1. A filmeken a Cary Grant a legjobb éttermekbe jár,
De énnekem a vásznon mindig a Chaplin volt a sztár.
A rosszak szmokingot hordtak, a jók meg kemények voltak,
A filmek csak arról szóltak, a szőke lány a bátor hősre vár.
Vár, vár, jönnek-e már, paripájuk dobog-e már,
Fényes udvari bál, feleségül kit választ a király?

2. A banditák a bankba is betörtek, s elvitték a pénzt.
Az nem lehet, hogy annyiszor ledöfjék a hőst játszó színészt!
Most partot ér a mentőcsónak, az indiánok gyöngyöt hoznak,
A vízbe száz virágot szórnak, várják a fáradt tengerészt.
Egy szép, fényes ünnepi bál, ki a győztes,
kit választ majd a király?
Az ifjú király csak a legszebbel táncol, vonul a pár,
Feleségül kit választ majd a király?
Még mindenki vár. Az ifjú király csak a legszebbnek
Végre kimondja, hogy döntött már, döntött már,
Döntött már, döntött már, döntött már.

3. Az indián a wigwam ajtajában szívja a pipát.
A banditák most felfeszítik éppen a pénztár ajtaját.
A léghajó is most ér földet, és jönnek már az udvarhölgyek,
Mindenkit elbűvölnek. Csak vágtatunk a forró prérin át.

4. ||: Az árulók, a banditák királya,
Majd elkapom, és felkötöm a fára. :||
(közben)
||: Szép, fényes ünnepi bál,
Ki a győztes, kit választ már a király, az ifjú király? :||

Hűs szellő fú a réteken,
Víg pásztorlány dalol nekem,
Halk, angyali hangja szárnyal fenn,
Hogy a földön végre rend legyen!
Hogy végre, végre rend legyen!
Nézd a szántóvető dolgos, kérges kezét,
És a mérnök komoly, mindent látó szemét,
Itt a völgyek, folyók szebbek, mint más helyen,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen!
Hogy végre, végre rend legyen.
Itt nevelt jó anyánk, értünk élt, szenvedett,
És a szőlő, amit még apánk ültetet,
Itt a búzamező mindig bőven terem,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen!
Hogy végre, végre rend legyen!
Sebzett, bús ősi föld, végre így lesz szabad,
Itt a szó és a tett mindig szívből fakad,
És a nap fénye már, ha csillog száz fegyveren,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen!
Hogy végre, végre rend legyen!
És a szent küldetés: védjük meg szent hazánk,
Meg van még az erőnk, nemzetünk büszke ránk,
És közel már a végső, a nagy győzelem,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen!
Hogy végre, végre rend legyen!

Hipp-hopp, meghajlok, máris tapsoltok.
Hipp-hopp, ugrálok, majd csodálkoztok.
Lesz egy új szoknyám, és majd bámulhattok rám,
Vár egy óriási színpad, rúzzsal festem ki a szám.

Zsipp-zsupp, minden jut, minden bőven jut.
Zsipp-zsupp, megkapjuk, jól beoszthatjuk.
Lesz egy új szoknyád, és csak bámulunk majd rád,
Vár egy óriási színpad, és a lámpafényben ott vagy,
Rúzzsal fested ki a szád. Bizony!

Áhítat és főhajtás, izgalom és felhajtás,
Úgy fogadnak, mint egy jó királyt.
Ünnepelnek, kérdeznek, mindenütt fényképeznek,
Az öltöződbe ömlik a virág.

Egy főúr az jó nagyon, az tudja piszkosul,
Sötét szmoking és nyakkendő, az mindig boldogul.
Hogyha ízlett az ebéd, rakja már a számládat eléd,
Kirázza minden pénzed gyorsan, aztán elrakja, és jól van,
Mindig lesz borravaló.

Főúr az jó nagyon, az tudja piszkosul,
Sötét szmoking és nyakkendő, az mindig boldogul.

Áhítat és főhajtás, izgalom és felhajtás,
Úgy fogadnak, mint egy jó királyt.
S ha az étlapot ha elkérem, az árakat majd nem nézem,
Mert krumplit nem fogyasztok, mert az árt.

Írtam, rajzoltam, jól kigondoltam,
Kalapáccsal, kulcsokkal össze is raktam,
Mert minden mozdony szép, kívül a füst, belül a gép,
És csakis én tudom, hogy hol van, és már indítom is gyorsan.
Aztán mozdulhat a kerék.
Mozdul a kerék, forog még a kerék.
Robog és rángat majd a munkagép.

1. Odakint most szörnyek járnak,
Betakarlak, bújj most el!
Az a baj, hogy nonek az árnyak,
Feketén a falról néz a félelem.
Árnyék a félelem.
Hát fogd erosen a két kezem,
És holnap játszhatsz majd velem,
Csak lenne reggel már!

2. A maci végre alszik szépen,
Most is jókat álmodik éppen.
Tüzel, ó, a homlokod, érzem.
Apa tudja, várod ot.
Hát visszajön, biztos, hogy visszajön,
És akkor aztán majd lesz öröm,
A szomszéd lány is visszajön,
Csak lenne reggel már!

R. ||: Nem szabad félni,
Nem szabad félni. :||

3. Odakint még szörnyek járnak,
Nem akarnak tunni az árnyak,
Téged most a csillagok várnak,
Ne felejtsd el, azt álmodtad, hogy szeretsz,
Azt mondtad, úgy szeretsz,
Mint senkit még.
A fiam lehetsz, hát így lesz már,
És vége lesz majd minden rossznak.

1. Mondják, jobb ido lesz,
Néhány hét és itt a nyár,
Nincs egy jó kabátod, pedig minden éjjel fagy még,
Hideg van, magadra is vigyázhatnál.

2. Nem tudom, mit érzek,
De toled más lett az egész,
Én is megváltoztam, és már nem zavar, hogy nézel,
Hogy itt vagy mellettem, és néha hozzám érsz.

3. Amit mondanék, mind hazugság,
Még soha nem kerestem erre szót,
Tudod, az elveszettek nem tudják,
Hogyan is kell kimondani a jót.

R. Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!
Itt az arcom és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak toled függ és bármi lehet az álmunkból.

4. Mindent elvesztettem,
Sokszor most is félek még.
Nekem semmi sem volt,
Csak egy elmosódott emlék.
De érted azt hiszem, hogy bármit megtennék.

5. Amit megtanultam, mind hazugság,
Aki vigyázott rám, már nincs velem,
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezheted a védtelen!

R.

R'. És nézz csak rám!
Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak toled függ és bármi lehet az álmunkból.

Tépd szét, tépd a közepét!
Nézz oda, nézd, csak hogy esik szét!
Törni, vágni, összeverni, nincs belőle végre semmi!
Tűzzel, vízzel ünnepet ülni!

Ott a fater, most lógnia kell, na húzd oda fel, most lógnia kell!

Akasszuk fel!

1. Pincékben bújni, remegni,
Túlélni, bármit is enni,
Tűztől félni, ébren lenni.

2. Lesz víz, lesz kása ebédre,
Nyakláncom adtam el érte.
Főzni, mosni, élni végre.

3. Holnapra krumplit ígérnek,
Egy jegyre két szemet mérnek.

R. Bújni, félni, fázni egyre.
Legalább ha reményünk lenne!
Nincs kenyér, hiába várom,
Nincs már semmi, és csak véletlen, hogy élünk még.

4. Estére fát beszerezni,
Egy tűznél megmelegedni
Reggel tiszta inget venni.

5. Széttépett rongyait nézik,
Szólnék, de senki sem érti,
Mindegy már, hogy nő vagy férfi.

6. Elhullik mind, aki gyenge,
Nem számít már kegyelemre.

R'. Bújni, félni, fázni egyre.
Legalább ha reményünk lenne!
Nincs kenyér, hiába várom,
Nincs már semmi, és csak véletlen, hogy nem fagytunk meg még.

7. Odakint most szörnyek járnak,
Apa mondta, bújjak el.
Az a baj, hogy nőnek az árnyak,
Feketén a fáról néz a félelem.
Árnyék a félelem,
És elvinné ő az életem.
Hát miért nincs senki most velem?
Csak lenne reggel már!

8. A maci végre alszik szépen,
Biztos jókat álmodik.
Anya én már nagy vagyok, érzem.
Apa mondta, várni kell,
De visszajön, azt mondta, visszajön,
És akkor aztán majd lesz öröm,
A szomszéd lány is visszajön,
Csak lenne reggel már!

||: Nem szabad félni,
Nem szabad félni! :||

Egy téli reggel váratlan álltak elém
És összedőlt egy megszokott világ
Már álmok nélkül padló ott fekszem én
Csak rám dobnak egy széttépett ruhát

Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

Én azt képzeltem nem vagyok sebezhető
Gondosan nevelt egy jó család
Egy emberélet oly könnyen megtörhető
Ha bármikor fegyvert szegeznek rád

Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

Talán, majd elfelejthetem
Talán, felnő a gyermekem
Talán, majd róla álmodom
S, hogy éjjel mégis sírok,
Azt majd letagadom

Talán, talán majd elfelejthetem
Talán felnő a gyermekem
Talán lesz még egy életem
Talán még újra kezdhetem
Talán még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

1. Mind, aki jó volt, elment rég,
Senki sem mondja, hogy játsszak még.
Senki sem kell, mind elment,
Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent.

2. Nincs diadal, nincs taps és fény,
Éjszaka lett a legvégén.
Semmi se kell, így van jól,
Nincs takaró a hangokból.
Éjszaka lett, így van jól,
Nincs diadal a hangokból.

3. Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A fény belopózik a lombok alatt.
Ahogy tágul az ég, és a völgy puha zöld,
Virágait végre kibontja a föld.

4. Valahol gyönyöru nyár van,
Valahol Európában.
Valahol hazafelé, mindig a nap elé
Úsznak a kifakult, lomha folyók.

5. Ahogy múlik az ég, fölkel a nap,
A gyulölet végre a múltra marad.
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
És a néma hegyoldal is újra beszél.

6. Valahol gyönyöru nyár van,
Valahol Európában.
Valahol egy zenekar, éhes és fiatal,
Újból játszani kezd.

7. És jönnek hírre a rongyos, fáradt emberek
Valahol Európában.
Valahol Európában.
Valahol gyönyöru lesz még a nyár.

Föld anya, Ég anya szólj, hogy hova megy az út
Nem akarok eltévedni
Föld anya, Ég anya szánd meg a gyerekedet, ó
Mikor kapok végre enni

Mázsa kenyér, hogy eleget egyél
Bőr a cipő, hogy meleg az a fő
És egy szénakazal, majd szépen betakar
Ami kell, s ha megvan, ébressz fel!

Föld anya, Ég anya szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni
Lesz kaja, lesz hova, lesz csoda, teli a fazék
Meleget se kell majd kérni

Jókora vár, vagy palota talán
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó
Inkább semmi se kell
Csak ne kapjanak el soha már!

És lenne mindig nyár...

Menni tovább, csak vándorolni a havon
Menni tovább, és összeégni a napon
Menni tovább, csak vándorolni a havon
Menni tovább, és összeégni a napon
Menni tovább, csak vándorolni a havon
Menni tovább, és összeégni a napon
Menni tovább, hogy legyen végre otthonom
Menni tovább, hogy végre megérkezzem én
Végre én!